HOLDKŐ
Mi közünk lehet 2017-ben fiatal színházi alkotókként az 1956-os forradalomhoz? Mit jelent számunkra az otthontól mint anyaégitesttől való elszakadás, a nemzeti és személyes identitás megélése, egy kultúra széttöredezése és szétszóratása? Miként zajlik a beolvadás egy idegen környezetbe, mely ugyanúgy nyomokat hagy az érkezőben, mint a befogadóban? Többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ azok alapján az interjúk alapján, melyeket a K2 társulata a forradalom Amerikába emigrált túlélőivel készített New Yorkban.
„Számunkra is ismeretlen terepen járunk, amikor az általunk meg-/átírt színpadi szövegek helyett ezúttal semmi másból nem dolgozunk, csak azokból az interjúkból készült monológokból, amelyeket mi magunk személyesen gyűjtöttünk. A hovatartozás kérdése égetően fontos, különösen ma, amikor tömegek hagyják el az országot egy jobb élet reményében. Kérdés, hogy mit jelent a haza fogalma nekünk, akik itt igyekszünk boldogulni és azoknak, akik külföldön élnek? Egyáltalán mit gondolnak a mai magyarok politikáról, a saját múltunkról való emlékezésről, emlékeink interpretálásának lehetőségeiről? Az amerikai magyarokkal és a k2-ős színészekkel készült interjúkból egy különleges térben zajló, dokumentarista-jellegű előadás készül, amely igyekszik valamelyest rendszerezni a töredékessé vált magyarságunkat, lehetőséget nyújtva a közös vizsgálódásra – és akár a megnyilvánulásra is - azzal kapcsolatban, hogy mi is a haza és hol is van pontosan, ha létezik egyáltalán.” Benkó Bence & Fábián Péter rendezők
Amerikai tartózkodásukról egy blogot is írtak, ami itt érhető el:
https://k2amerika.wordpress.com/
A Szkénével közösen készült Züfec című előadást 2015-ben a kritikusok jelölték a legjobb új magyar dráma és a legjobb független előadás díjára, a Thealter Fesztiválon (Szeged) pedig elnyerte a kritikusdíjat. 2016-ben Röpülj, lelkem! címmel egy három felvonásos kortárs operettet írtak.
Megtarva a műfaji sokszínűséget Závada Péter segítségével most egy verbatim hangszínházra készülnek Holdkő címmel, amely már a harmadik koprodukciós előadásuk lesz a budai befogadó színházzal.
A K2 Színház:
„Másodéves korukban (2010.) alapították meg a k2 Színházat, mindenféle hosszabb távú terv nélkül, csupán azért, mert szerettek volna olyan színházat csinálni, ami a számukra fontos dolgokról beszél.
„Ez így egyszerűen hangzik, de a mai napig úgy gondoljuk, hogy roppant nehéz olyan állapotokat teremteni egy színházi közösségben, hogy az előadások arról szóljanak, ami az alkotókat is érdekli, és úgy beszéljen arról a témáról, ahogyan az az alkotókból következik. Ezt a hozzáállást sikerült spontán módon kikísérleteznünk a k2-ben, és ezt igyekszünk megtartani azóta is, hogy elvégeztük az egyetemet, és független, állandó társulatként dolgozunk a jelenlegi, nem mindig hálás körülmények között. Élvezzük csinálni, ez tartja életben a csapatot. (a Junior Prima díjas Benkó Bence és Fábián Péter)”
A kaposvári évek véget értek, de a k2 azóta állandó társulatként működik. Építkezésük, alapanyag-választásuk tudatos: a klasszikus művek, amelyeket elővesznek, legyen az görög dráma, Csehov-, Bulgakov- vagy Brecht-darab, a jelennek tartanak tükröt. Az a céljuk, hogy fórumot teremtsenek, ahol megbeszélhetjük a magunk dolgait, ahol elmondhatjuk, mit gondolunk a világról, ahol folyamatosan megkérdőjelezhetjük magunkat. Optimisták. „Próbálunk kérdező színházat csinálni a válaszok korában. Nem könnyű, de izgalmas feladat. Szerencsére bőven akad ember, akit ez a fajta megközelítés érdekel.” Papp Tímea, Fidelio.hu
http://fidelio.hu/szinhaz/2016/09/29/junior_prima_benko_bence_es_fabian_peter/
